Rövid történet egy hosszú éjszakáról, avagy így ástuk el az időkapszulánkat egy nyári hajnalon.
Ahány időkapszula, annyi megoldás. Persze itt is van egy trend, megvannak a kihagyhatatlan elemek, de a belevalók kiválasztása ettől még egyéni döntés. Amit a többség nem hagy ki: pénzérme, egy személyes tárgy (gyerekjáték, ékszer, fotó, bármi) egy kézzel írt cetli, üzenet és valami olyan, ami az ásás idején nagyon aktuális, például egy aznapi újság. Ezek a sláger kellékek, és ami ezeken túl belekerül, tesz egyedivé egy-egy időkapszulát.
2009 nyarán döntöttük el, hogy megcsináljuk a saját időkapszulánkat. Kezdetben az egész nem tűnt többnek, mint egy jó egynapos program a nyári szünetben. Talán június első hetében voltunk, amikor jött az ötlet. Hamar eldöntöttük, hogy 21-én, a nyári napforduló napján ásunk el egy dobozt húsz évre, benne személyes dolgainkkal. Ez úgyis amolyan spirituális dolog, miért ne lehetne egy csillagászati dátumhoz kötni? Úgy még emlékezetesebb marad.
A készítés előtti napokban sokat ötletelgettünk a részletekről. A legkényesebb rész az volt, hogy megtaláljuk a legalkalmasabb tárolót. Olvasgattunk a neten profi, esztergált kapszulákról, de nem éreztük szükségét olyan szintű kivitelezésnek. Bármi megfelelt, amiről tudtuk, hogy – megfelelő lezárás mellett – képes kívül tartani a nedvességet, akár évtizedekre is. Így esett a választás egy átlátszófalu műanyagdobozra, amit addig almáspite, és más sütifélék tárolására használtunk.
Itt még a szobában, üresen a doboz
20-án késő délután álltunk neki a kivitelezésnek. Sok feladat volt, így amikor nekiálltunk már tudtuk, hogy aludni csak azután fogunk, hogy másnap hajnalban elástuk dobozt.
Hosszas ötletelgetéssel kezdtünk. Nem szabadott elsiklani egy elgondolás fölött sem, hiszen ha bármi jó elképzelés akkor jut eszünkbe, amikor a lezárt dobozt már egy méter föld fedi, minden hiába, és azt bánnánk ami kimaradt, nem annak örülnénk, hogy megcsináltuk.
Hamarjában összegyűjtöttünk minden használható felvetést, és nekiláttunk a tárgyak összegyűjtésének. Azt, hogy pontosan mik kerültek bele, már nem tudnám hiánytalanul felsorolni, de azért teszek egy próbát: egy 2009-es fesztivál katalógus, egy matchbox, egy Rubik kocka egy darabja, egy Dragon Ball-kártya, papírpénz és érmék, egy Lego emberke, vonat- és buszbérlet, egy fanyaklánc, áruházi árkatalógus, vásárlási nyugta, egy matek doga és egy töri puska, egy megatresk petárda, egy órarend, és három, kézzel írt levél – ezeket tömtök bele a sütisbobozba. Mindettől lett ő, a mi időkapszulánk.
Gyűlnek a belevalók
A tárgyakat összekapkodtuk – az nem volt különösebben nagy feladat. Írtunk róla egy amolyan leltárt is, amit aztán kinyomtattunk, és a végén ment az is a dobozba; mintha attól tartanánk, hogy valami eltűnik a húsz év alatt. A levelek megírása már nehezebb feladatnak bizonyult. A terv az volt, hogy írunk egy levelet közösen, és egyet-egyet egyedül, egymásnak címezve.
A közös levél egyik fele volt a küldetéstudat. Leírtuk, hogy miért is mindez, míg a másik felében tippelgettünk. Megsaccoltuk, hogy mekkora lesz a világ népessége 2029-ben, hogy hány darab szócikk lesz a Wikipédián akkor – ilyen, és ehhez hasonlók. Ezekhez mind a ketten írtunk egy-egy számot, aztán majd kiderül, melyikünk tippelt ügyesebben.
Alig látszik valami, pedig az a nejlon-csomag tele van érdekességgel
Az egymásnak írt levelek egyszerű, 3-4 oldalas üzenetek voltak a másiknak. 20 évvel későbbre. Mire ezeket megírtuk, már közel volt a hajnal. Fél öt fele járhatott az idő, de még volt néhány nélkülözhetetlen lépés az ásásig. Először is a levelek, egyéb papírok biztonságát kellett megoldanunk. Nagyon biztosra akartunk menni, számolva azzal, hogyha a dobozba valahogy bejut a nedvesség, a papír akkor se mehessen tönkre. A leveleket egymáshoz szorítva nejlonba tekertük, majd cellux ragasztószalaggal igyekeztünk lezárni a réseket.
Többszöri ellenőrzés után, bekerült minden a dobozba. Szusszantunk volna egyet végre, nagyon ránk fért volna már ekkor, de a folyamat két legkényesebb része volt még hátra. Miután a majdani időkapszulánk tele volt az egész éjjeli munkánkkal, levittük a garázsba lezárásra. Szerencsére volt ott egy jó adag színtelen sziloplaszt ragasztó. Végigkentük vele a doboz peremét, majd eljött a nagy pillanat: rátettük a fedőt és ezzel – reményeink szerint – húsz évre elzártuk a dobozon belül eső világot.
Az első nehézségen túl voltunk tehát. Jött az ásás, mint végső feladat. Már éppen világosodott, amikor kimentünk a kertbe egy ásó, egy kapa, és a leragasztózott kapszula társaságában.
A helyválasztás nem egyszerű, amikor évtizedes távlatokban kell gondolkozni. Olyan helyet találni, amelyről elhitethetjük magunkkal, hogy húsz évig abban az állapotában marad, amiben az ásáskor hagyjuk, nehéz, közel esélytelen feladat. A garázsunk mellett van egy nagy szabad terület. Nem áll rajta semmi, gaz borítja. Tulajdonképpen egy üres telek egyik végéről van szó, ami 2009-ben – szinte – ugyanúgy nézett ki, ahogy most kinéz. Itt kezdtünk el ásni 5 óra 19 perckor.
Kiástuk a helyét
A legrosszabb szűk árkot ásni. Egy határig hamar elértünk, aztán az utolsó centimétereken már csak kapával tudtuk kapargatni az alját, lévén, hogy mással nem fértünk hozzá. Nem mentünk túl mélyre, aminek két oka volt: a talajvíz itt nagyon közel van, emellett az árok alja nagyon kemény volt, és úgy éreztük, ennél jobb padlóra nem is helyezhetjük a dobozt.
5 óra 46 perckor helyeztük be a pokrócba tekert időkapszulánkat az árokba. Oda, ahol terveink szerint 20 évig háborítatlanul pihen majd. Utolsó pillantások, majd a betemetés – ez volt a történet vége.
Az utolsó fénykép, mielőtt ráhánytuk a földet
Azóta eltelt 994 nap, és még 6310 nap van hátra a kinyitásig. Nem tehetünk mást, mint reméljük a legjobbakat. Azt, hogy olyannak látjuk viszont a benne levőket, ahogy akkor hajnalban elzártuk azokat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
