A tavasz első napján húsz különböző tárgyat ástunk a talajba, hogy most, az ősz kezdetén kiássuk, és megnézzük, mennyire viselte őket meg ez a félév a nedves földben. Az eredmény sok esetben meglepő, és sajnos némi veszteséget el kell fogadnunk.
A csillagászati ősz kezdetét ugyan öt nappal lekéstük, de ezzel nem törődve, a tavasszal használt ásóval a kezünkben indultunk neki a szomszédkertnek. A betemetett árkot alig nőtte be a fű, így az egybefüggő gazban sem okozott nagy gondot, hogy behatároljuk.
Három térburkoló kő mutatta az árok sarkait. Amikor elkezdtük az ásást ezek elég jó támpontoknak tűntek, és a köveket követve azt hittük, sikerült belőni a tárgyak helyét. Az egyetlen, amire vigyáznunk kellett az az, hogy ne barmoljuk szét azt, amit a természet megkímélt.
34 centiméter volt a mélység tavasszal. Ez egy ásóval nem sok, így kb. öt perc ásás után óvatosra váltottunk, és kézzel kapargattuk tovább a földet. Rengeteget kimertünk már, amikor apró papírdarabkák tűntek fel benne. Ez egyértelmű jele volt annak, hogy már jártunk itt, de az alig felismerhető fecnik nem sok jót ígértek.
A narancssárga mathcbox volt az első tárgy, amit sikerült egyben megtalálni. Itt még nem volt semmi meglepő: a kisautót nem hatotta meg a száműzetés. Az ezután megtalált vonatjegy viszont nem tolerálta ennyire a körülményeket. A hőpapír egyben maradt ugyan, de nagyon gyenge lett, és lehetetlen volt épségben kiemelni. Nem kíméltük és kapargáltunk tovább.
Óvatosak leginkább a két tojás miatt voltunk. Nem lett volna jó belekapni valamelyikbe és összetörni, ha már eddig nem esett baja. A tojások előtt azonban a zokni, a teniszlabda, a joghurtos doboz teteje, és a Vitézlap került elő. Utóbbi sajnos a vonatjegyhez hasonló állapotban, de néhány apró darabját azért megmentettük.
A bolti tojást találtuk meg előbb. Hihetetlen, de még csak el sem vékonyult a héja, nemhogy bármi sérülés lett volna rajta. Az egyetlen változás talán az volt, hogy a folyadék besűrűsödött benne, és érezhetően az aljára gyűlt. A házira néhány centivel arrébb leltünk. Az kb. ugyanennyire ép volt, és még a folyadék sem tapadt a falára.
Előkerült még a DVD, a tízforintos, a gyufásdoboz több darabja, a rézcső, a szaloncukor és a tiramisu csomagja, valamint a lécdarab. A különbségekről viszont már beszéljenek a képek.
Telement földdel a belseje, itt-ott lepattogzott a festése, de semmi egyéb baja a matchboxnak
Utolsó fotó a vonatjegyről
A gyökerek már körbenőtték a zoknit, de egy mosás után talán meg se látszana rajta ez a fél év
Épségben a két tojás
Tízforintos arca, háta
Grand Slam-döntőre már alkalmatlan
Ennyi maradt a tiramisuból
Ez egy doboz joghurt volt anno
A szaloncukor sem úszta meg
Gondolnád, hogy ez egy doboz gyufa volt?
A lécnek semmi baja
A rézcső és a Vitézlap egy rászorult darabja
Mindössze ennyi maradt a Vitézlapból
A DVD-nek is annyi
Se Lego, se pendrive
Öt tárgyat nem sikerült megtalálnunk a tavasszal elásottak közül: a Legofigura, a pendrive, az alumíniumcső és a két teafilter is a földben maradt. Ezek közül leginkább az első kettőt bánjuk, főleg azért, mert mindent megtettünk, hogy meglegyenek: az új árokba kétszer is elfért volna az eredeti, a tavaszi szintnél pedig legalább tizenöt centivel mélyebbre mentünk. Végső lehetőségként átszitáltuk a már kimert földet, remélve, hogy az apró tárgyak ott bújnak meg, de sajnos ez sem járt eredménnyel.
A rögtönzött szita
Tojásteszt
A vegyes érzelmekkel zárt ásás után feltörtük a tojásokat. Nos, lehet, hogy ez pusztán véletlen, de hatalmas volt a különbség házi, illetve a boltban vásárolt tojás között. Utóbbi alapból kisebb és könnyebb volt, de ez nem menti fel attól, ami a belsejében fogadott.
Ezt kár magyarázni: balra a bolti, míg jobbra a házi
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.