A tavasz első napján húsz különböző tárgyat ástunk a talajba, hogy most, az ősz kezdetén kiássuk, és megnézzük, mennyire viselte őket meg ez a félév a nedves földben. Az eredmény sok esetben meglepő, és sajnos némi veszteséget el kell fogadnunk.

A csillagászati ősz kezdetét ugyan öt nappal lekéstük, de ezzel nem törődve, a tavasszal használt ásóval a kezünkben indultunk neki a szomszédkertnek. A betemetett árkot alig nőtte be a fű, így az egybefüggő gazban sem okozott nagy gondot, hogy behatároljuk.

Gondoltál már arra, hogy mi történne ha fél évre elásnád kedvenc legofigurádat a 34 centiméter mély földbe? Arra, hogy mit élne át ott lent a hidegben, és hogy milyen formában lenne, amikor viszontlátod?

A magunk módján köszöntöttük a tavaszt idén. Húsz különböző apróságot száműztünk a földbe, ahol – terveink szerint – szeptember 23-ig, a csillagászati ősz kezdetéig pihennek majd háborítatlanul. Kereken fél év múlva kiássuk őket, hogy megnézzük mit, mennyire viselt meg a tavasz és a nyár odalent.

1. tárgy: Legofigura

Rövid történet egy hosszú éjszakáról, avagy így ástuk el az időkapszulánkat egy nyári hajnalon.

Ahány időkapszula, annyi megoldás. Persze itt is van egy trend, megvannak a kihagyhatatlan elemek, de a belevalók kiválasztása ettől még egyéni döntés. Amit a többség nem hagy ki: pénzérme, egy személyes tárgy (gyerekjáték, ékszer, fotó, bármi) egy kézzel írt cetli, üzenet és valami olyan, ami az ásás idején nagyon aktuális, például egy aznapi újság. Ezek a sláger kellékek, és ami ezeken túl belekerül, tesz egyedivé egy-egy időkapszulát.